Ügyfelünket, a II. r. vádlottat a Kecskeméti Törvényszék pénzmosás miatt egy év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A tényállás szerint A Kft. ügyvezetője az I. r. vádlott volt. Amikor az A Kft. EUR számlájára utalt egy kanadai állampolgár 25.000 EUR-t, a bank értesítését követően a II. r. vádlott szólt az I. r. vádlottnak, hogy vegye fel készpénzben. A felvett összeget átadta a II. r. vádlottnak. A B Kft. ügyvezetője II. r. vádlott volt. Ugyanaz a kanadai állampolgár 35.000 EUR-t utalt B Kft.-nek, a II. r. vádlott felvette készpénzben. A felvett összegek sorsa ismeretlen maradt. Az átutalt összegek más által elkövetett csalásból származtak a vád szerint, és a jogellenes eredetről tudtak a vádlottak.

A fellebbezésben támadtuk azt, hogy az a vád kétséget kizáróan bizonyítani tudta volna az alapcselekmény, azaz a csalás megvalósulását, továbbá azt, hogy a II. r. vádlott tudott arról, hogy ebből származik a pénz. Ugyanis Kanadában az állítólagos „sértettek” feljelentést nem tettek, büntetőeljárás megindítását nem kívánták, és az nem is indult meg. A kanadai személyek meghallgatására eljárásjogilag meg nem határozható formában került sor, kifejezetten a magyar hatóságok megkeresése alapján. 2021. április 6-án a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.296/2019/42. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet.

A Tábla a bűnösséggel kapcsolatosan kifejtette, hogy az eljárási szabályok szerint az ügyészségnek kétséget kizáróan bizonyítania kellett, hogy a II. r. vádlott tudta, hogy a felvett összeg csalásból származik. Ezt bizonyította volna, ha van olyan lehallgatás, ahol a csalás elkövetője beszél a II. r. vádlottal, vagy van olyan felvétel, ahol a bankban látható, hogy valaki instruálja a II. r. vádlottat.

Az Ítélőtábla a vádlottak védekezése felől közelítette meg a kérdést. Megállapíthatónak tartotta a pénzmosást, ha a vádlottak védekezése megcáfolható (pl. a B Kft. nem folytatott külföldi honosságú céggel gazdasági tevékenységet, a II. r. vádlott üzlettársa nem tudott arról, hogy a II. r. vádlottat megkérte X, hogy utalást fogadjon a cég bankszámlájára). A védekezés kizárását követően fennmaradt egy gyanú, miszerint bűncselekményből származott a pénz. Másként megfogalmazva, a Szegedi Ítélőtábla szerint a II. r. vádlottnak tudnia kellett a csalásról. A bűnösség ilyen megfogalmazása két szempontból is újszerű. Egyrészt, a gondatlansághoz közelíti a szándékosságot (ahogy korábban az orgazdaságnál tette ezt a bírói gyakorlat), másrészt megelégszik annak bizonyításával, hogy a tettes azt hitte, hogy bűncselekményből származik a vagyon, így nem volt szükséges kétséget kizáróan bizonyítani, hogy valóban abból származik-e. A tárgyi oldal e szubjektív megítélése eddig inkább idegen volt a magyar büntetőjogtól.

Továbbá észlelte az Ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala után, 2021. január 1-jei hatállyal újrakodifikálták a pénzmosást. Ennek alapján megvizsgálta a Btk. időbeli hatályát. Az elkövetetés idején hatályos törvény a pénzmosást egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntette, az elbíráláskor hatályban lévő új büntető törvény alapján a cselekmény enyhébben bírálandó el, hiszen a törvényi minimum a generális 3 hónapra változott. Ekként az új tényállást tartotta alkalmazandónak. Az időmúlás, a büntetlen előélet és a II. r. vádlott betegségei miatt indokoltnak látta a Tábla a szabadságvesztés felfüggesztését.